Gyakori kérdések

Elemzéseinket elsősorban azok számára ajánljuk, akik mélyebb önismeretre szeretnének szert tenni, akik életében visszatérő, vagy megoldatlan párkapcsolati, hivatásbeli problémák vannak, illetve, akik egy adott élethelyzetben elakadtak, válaszút előtt állnak, csak nem tudják, merre volna érdemes tovább lépni, mi volna számukra a legjobb döntés. 

Nos, erre a kérdésre a rövid válaszom az, hogy mint az élet oly sok területén, itt is a puding próbája az evés.

 

Ma Magyarországon több, mint elegendő íráselemzéssel foglalkozó szakember tevékenykedik, és mint egyéb szakmák esetében, itt is nagy a szórás a tekintetben, hogy ki mennyire felkészült és milyen mértékben mestere választott hivatásának. 

Amennyiben még sosem volt részünk írásvizsgálatban, akkor is tanácsos néhány dologra odafigyelnünk, hogy később ne érjen bennünket csalódás.

 

Elmondom, hogy én, mint magánember, mit tartanék szem előtt a választás során, és azt az olvasóra bízom, hogy ő ebből mit tud a magáévá tenni.

 

- Egy valamire való grafológus vagy írásanalitikus nem bújik el egy weblap névtelensége mögé. Az írásvizsgálat bizalmi tevékenység, a kliens bizalmat szavaz az írásanalitikusnak azáltal, hogy átadja neki kézírását, s vele egész személyiségét. Joggal várható hát el a kölcsönösség e tekintetben, vagyis hogy a kliens is tudja, lássa, hogy kire bízza legféltettebb titkait. Egy komolyan vehető ismertető mindig tartalmazza az írásvizsgáló szakmai önéletrajzát, és én személy szerint szeretem látni az arcképes fényképét is a grafológusnak/írásanalitikusnak, hiszen legyünk őszinték, a választás a szimpátia alapján is eldőlhet…

 

- Ugyancsak érdemes figyelni a referenciákra, vagyis hogy előttünk kik és milyen véleménnyel voltak a szakemberről, ezzel máris csökkenthetjük az esetleges rossz választás esélyét.

 

-Ma már gyakorlatilag bárki adhat ki könyvet, így amennyiben a szakértő szakmai tekintélyét erősítendő eddig megjelentetett publikációira hivatkozik, érdemes  megnézni, hogy milyen fórumokon és főleg milyen tárgyban adott ki ide vonatkozó anyagokat, van-e azoknak bármi köze az írásvizsgálathoz vagy a tudományossághoz. 

 

- Jómagam előnyben részesítem azokat a weblapokat, ahol azonnal megtalálható a szolgáltatások jegyzéke és azok díjazása is. A „küldjön egy levelet és majd abban megírom az árat és a számlaszámot ” típusú ajánlatokat én nem kedvelem, mert  számomra ez leplezett bizonytalanságot sugall a szekember részéről. (Kivételt képeznek ez alól a speciális, komplex szolgáltatások, melyek esetében valóban csak  egyeztetés után lehet  megtenni az ajánlatot.)

 

  - Szubjektív véleményem, és távol áll tőlem, hogy bárkit is minősítsek vagy megbántsak,  aki másként vélekedik e kérdésben, (hiszen az a szép e szakmában, hogy sokfélék vagyunk), ám ne tévesszen meg senkit az az elterjedt gyakorlat, amit én nemes egyszerűséggel csak  - elnézést a nyers fogalmazásért—„parasztvakításnak” nevezek. Ez a  terjengős, már-már bibliai méretű leírások készítésére vonatkozik, mondván a pénzéért kapni is akar valamit a kliens. Én úgy gondolom, hogy az az elemzés, ami nem képes maximum 10 oldalban összefoglalni egy ember jellemrajzát, az 100 oldalban is képtelen erre. Vannak, akiket elkápráztat a hatalmas iratmennyiség látványa, és az elemzés értékét „kilókban” mérik, ám én nem ezt az irányvonalat képviselem. Úgy gondolom, hogy a kliens felnőtt ember és legfőképpen egyenrangú partnerem, aki megérdemli, hogy akként is kezeljem. Nem azért fordult hozzám, hogy a kérdéseire válaszként egy közhelygyűjteményt állítsak össze. Éppen ezért indokolatlanul terjengős, valódi tartalommal már nem rendelkező elemzéseket nem készítek. Ha valaki ennek dacára mégis terjedelmesebb olvasmányra vágyik, mint ami véleményem szerint indokolt e műfajban, akkor inkább ajánlok neki egy történelmi regényt, semmint magamat…

 

Ezek az információk mind-mind hozzásegítenek bennünket ahhoz, hogy megtaláljuk  a számunkra leginkább megfelelő szakembert.

Vannak, akik a spontán szövegre esküsznek, én őket is meg tudom érteni. Kétségtelen tény, hogy a spontán írásnak is megvannak a maga előnyei, amennyiben annak értelmezését is csupán hasonló cselekedeteinkre korlátozzuk.

 

Nagyon fontos tétel azonban, hogy a klasszikus grafológiával ellentétben a Rezonometriában a klienst nem úgynevezett spontán reakcióra bírjuk azáltal, hogy egy aktuálisan kitalált szöveget irattatunk le vele, hanem egy látszólag semleges, ámde annál speciálisabb sztenderd szöveget másoltatunk.

 

A másolt szöveg íratása ellen tiltakozók gyakori vádja éppen a spontaneitás, és az ahhoz köthető írásjelentések ilyetén való elvesztésére vonatkozik, ami akár igaz is lehet, ha nem hagynánk figyelmen kívül azt a tényt, hogy az életben vajmi kevés esetben áll módunkban spontán viselkedni. Talán csak otthon, a fürdőszobai tükör előtt...

 

Ezzel szemben valahányszor interakcióba lépünk valakivel,  vagy intézzük napi teendőinket, neveljük a gyermekünket, alakítunk ki párkapcsolatot stb., feladatot oldunk meg, és ezen feladatmegoldások sikeres vagy sikertelen mivoltát is csak hasonló feladathelyzetben tudjuk rekonstruálni, illetve vizsgálni. Másoltatunk tehát, ami átlátható és tiszta körülményeket teremt, lévén a Rezonometriában mindenki ugyanazt a szöveget, ugyanolyan körülmények között hozza létre.

Az írásanalitikus sem varázsló, tehát  a jóslás kategóriájába tartozó dolgokat nem képes rekonstruálni, mint ahogy azt sem, hogy milyen iskolába járt, hány éves és milyen nemű. Az íráselemzéskor ez utóbbiakat, és még néhány, szintén alapvető tényt előre rögzítünk, hogy azok az értelmezés során a megfelelő helyre kerüljenek. Amit meg tudunk Önről mondani, azok a személyiségjegyei, hogy mit gondol önmagáról és ehhez képest milyennek láthatja a környezete, a motivációi, a viselkedése, az életét előbbre vivő és hátráltató tényezők, és ami szerintem a legfontosabb: az azok hátterében meghúzódó, ki nem mondott, vagy fel sem ismert mozgatórugói (a tudattalan tartalmai).

Röviden válaszolva: ha az iskolában még kézzel írt, igen. Sőt, a gyakorlatlanabb kéz esetében a különbségek még  szembetűnőbbek, az írásanalitikus pedig ebből dolgozik, az úgynevezett normaírástól való eltérést, a belső arányosságot méri.

Ez esetben leginkább a maga dolgát nehezíti meg, hiszen nem lehet könnyű szembemenni a saját rutinjával, ugyanakkor hosszú távon képtelenség is. Ne feledkezzünk meg arról, hogy a kézírás valójában agyírás.

Pszichológiai törvényszerűség, hogy a személyiség belső ellentmondásoktól mentes, tehát ha az ember egy adott élettérben egy bizonyos módon viselkedik, akkor – lévén ugyanarról az emberről van szó – egy másik élettérben is ugyanolyan viselkedést fog produkálni.

Ez az élettér-társítás az írásvizsgálat nyelvére lefordítva a papír és maga a való élet. Ahogy valaki a papíron „viselkedik”, úgy viselkedik az életben is.

E viselkedés tudatos és tudattalan elemekkel teli. Míg maga az írás egy tudatos, lényegében feladatmegoldó tevékenység, annak kivitelezése jócskán bővelkedik tudattalan elemekben, amire—nevében is benne van—nem lehet tudatosan „készülni”.

 

Csak zárszóként jegyzem meg, hogy aki írásanalitikushoz fordul, az legkevésbé teszi azt annak okán, hogy megtréfálja, vagy „tesztelje” az elemző éberségét. Az írásanalitikus a kliens egyenrangú partnere, céljuk is közös: megérteni és segíteni bejárni azt az utat, amire a kliens már akkor rálépett, amikor kérdéseivel hozzá fordult.

Számomra is ismertek a gyorselemzést favorizálók néhány sorral megelégedő vélekedései. Tiszteletben tartva az ő megoldásaikat jómagam nem ezt az irányvonalat képviselem. Teszem ezt azért, mert hiszem, hogy a hozzám forduló nem azért keresett fel, hogy a valószínűleg számára is nyilvánvaló jellemvonásait diktáljam neki vissza, amiben nagyjából ki is merül a gyorselemzés hatóköre.

Érdemi válaszokhoz - melyekből már komoly következtetések vonhatók le -  minimum egy oldal terjedelmű szövegmennyiségből juthatunk. Anélkül, hogy most hosszasan magyaráznám az okát, fontos az is, hogy az író tisztában legyen azzal, hogy amit ír, azt írásanalitikus fogja vizsgálni. Ennél rövidebb, ismeretlen időben és céllal íródott kézirat esetében legalábbis „hazárdírozás” az elemzéshez hozzáfogni, már ha elemzésnek lehet nevezni az így elkészült produktumot. Ettől csak az aláírás vizsgálat, az íráseredet vizsgálat, no meg a történelmi vizsgálódás során lehet eltekinteni, amik meg jellegüknél fogva más célt is szolgálnak.

 

Ezt a rovatot a felmerült kérdések ismeretében folyamatosan frissítem. Látogasson el ide a későbbiekben is , hogy értesüljön a legfrissebb bejegyzésekről.

 

oldal tetejére