Publikációk

Az extrém sportok pszichológiája

Sors vagy szabad akarat? Miért lesz valakiből sziklamászó vagy siklóernyős? Gondolnád, hogy a legkevésbé választják az emberek szabad akaratukból, véletlenül ezeket a kalandos sportokat, és sokkal inkább azért, mert "így van számukra megírva"? És ha létezik sors, akkor hol van ez megírva? Lássuk a meglepő, de annál valóságosabb válaszokat.

Az ember legalább annyira vágyik izgalomra, mint nyugalomra. Alapvető lét-és fajfenntartási késztetésünk mellett van egy harmadik is, mégpedig a kíváncsiság. Ezt a pszichológia explorációs - azaz keresési-kutatási - motivációnak nevezi.

Ide tartozik az a késztetésünk is, hogy felfedezzük a környezetünket, de a "babrálás" is, vagyis hogy a kezünk ügyébe eső tárgyakkal kezdjünk valamit.

Patkánykísérletekkel nem túl elegáns példálózni, de ez a rosszul reklámozott rágcsáló nagyon is intelligens, és sok esetben az emberhez hasonlóan viselkedik. Ha például a ketrecét nyitott ajtóval a lakásnak egy olyan részébe tesszük, ahol még sosem járt, nekiindul, hogy felfedezze új környezetét. A késztetés nagyon erős, ám emlős rokonunk csak addig távolodik el a megszokott ketrectől, míg az újdonság miatt érzett izgalom el nem ér egy kritikus szintet. Akkor azonban megtorpan, ugyanis az ismeretlentől való félelem visszafordító hatású, és ha tovább menne, az optimális egyensúly felborulna.

Mindannyiunknak van egy ideális aktivitási szintje, mely egyénenként különböző: egyesek extrém ingerlést igényelnek, mások viszont kerülik az erős stimulációt. Ennek hátterében egyrészt biológiai okok állnak, ám meglepő módon nem úgy, ahogy gondolnánk! A dolog ugyanis fordítva ál.

Az ingerkeresők - más néven extrovertáltak - alacsony ingerlési szintjüket kifelé fordulással ellensúlyozzák, az ingerkerülők épp ellenkezőleg: túlzott impulzivitásukat, élénkségüket kompenzálják visszahúzódással. Egy tudóspáros (Zuckermann és Eysenck) erre alapozza az ingerkereső kontra ingerkerülő viselkedés magyarázatát is. Szerintük a sziklamászók, extrém sportot kedvelők, kockázatos magatartást tanúsítók agyában és testszöveteiben a feldobott állapotot előidéző ingerületátvivők (adrenalin, szerotonin, dopamin) lebontásáért felelős MAO (monoamin-oxidáz) szintje alacsony.

Zuckermann egy tesztet is kidolgozott az egyéni különbségek mérésére. A teszt méri a fizikai rizikóvállalást, a szokatlan élmények iránti vonzódást, a hedonizmusra való hajlamot és az unalomkerülést. A skálán elért magas pontszám számos viselkedéssel hozható kapcsolatba: veszélyes sportok és hobbik, változatosság a szexualitásban, szerencsejátékok kedvelése, gyors autóvezetés. Az ingerekre éhes emberek étkezési szokásaikban is különbözőek: jobban kedvelik a fűszeres, savanyú, ropogós ételeket és válogatósabbak.

Genetika vagy mi?

Úgy tűnik, az extremitások és újdonságok iránti vonzalom örökölhető. 2001-ben a Human Genom nevű projekt keretében érdekes összefüggéseket tártak fel az emberi temperamentum és a gének között. Felmerült, hogy azokban, akik hiperaktívak, akiket beteges játékszenvedély fűt és erősen hajlamosak a függőségekre - vagyis nagyon tevékenyek, nyitottak azt új dolgokra és kevéssé félnek -, kimutatható egy közös génmutáció, ami a D4 dopamin receptoron található. A temperamentum tehát nagymértékben örökletes, a környezeti hatások és a nevelés vajmi keveset változtatnak rajta. Aki tehát örömét leli abban, hogy veszélyes lejtőkön neki eressze snowboardját, nem retteg attól, hogy vízeséseken zúduljon le egy törékeny lélekvesztőn, hogy meghódítson ember nem látta csúcsokat, annak van mentsége, ez a "sorsa": génjei tehetnek róla. Legalábbis a tudomány mai állása szerint.

A tudatalatti is kedveli az extrém sportokat

Kevesen tudják, hogy nem csak a genetika kódol bizonyos viselkedésmintákat, de mindazon tapasztalataink is, melyeket még kora gyerekkorunkban, vagy azt megelőzően (!), a magzati élet során szerzünk a világról és abban elfoglalt helyünkről. Megszületésünket követően ezek az előzetes benyomások finomulnak és kiegészülnek további adalékokkal, melyek abban vannak segítségünkre, hogy definiálni tudjuk önmagunkat és szerepünket. Ezen információk az évek alatt javarészt tudat alatt raktározódnak el, és ahogy neve utal is rá, nincs róluk tudomásunk. Mégis ezek a tudattalan "emlékek" kormányozzák sorszerűen az életünket minden tekintetben, például olyan hobbik felé, mint amilyenek az eddig említett sportok is.

Hogyan pillanthatunk be a tudatalattinkba?

A tudatalatti ma már nem csak hosszadalmas pszichoanalízissel tárható fel. Létezik egy forradalmian új, tudományos mérési eljárás, melynek neve Rezonometria. A Rezonometria egy írásanalitikai módszer, de nem grafológia. Az eljárás ez esetben is a kézírás vizsgálatát takarja, de nagyjából itt véget is ér a hasonlóság a két módszer között. A grafológiával ellentétben a Rezonometria nem a viselkedést, hanem a tudatalatti viselkedésre gyakorolt hatását méri. Tehát az okokat deríti fel, ami egy adott élethelyzet kialakulásához vezetett.

Az írásanalitika területén születtek olyan célzott kutatások, melyek kifejezetten az extrém sportokat űzőket vizsgálták. A kutatás nagyon érdekes eredménnyel zárult. A vizsgálatban résztvevők életében szinte kivétel nélkül akadtak olyan tudatalatti tényezők, melyek az életüket egy bizonyos irányba terelték, amire nem igazán volt befolyásuk, és beazonosíthatóak voltak olyan életeseményekkel, melyeken változtatni szerettek volna.

És ezen a ponton kezd izgalmassá válni a történet, mert azon túl, hogy az írásanalitika segítségével a nyomára lehet bukkanni az extrém sportok hátterében meghúzódó valódi motivációknak, az így feltárt problémák az írásanalitika módszerével (többek között a Grafoterápiával) javarészt orvosolhatók is. A sors tehát felülírható!

Na de mi lesz ezt követően a sporttal? Netán elmegy tőle a kedvünk? - kérdezhetnénk jogosan.

Jó hír, hogy egy ilyen szembesítés és terápia nem fogja megutáltatni velünk szeretett hobbinkat, sőt!

Mivel a helyére kerülnek a dolgok, sokkal kiegyensúlyozottabban fogunk hozzáállni tevékenységeinkhez, és azokat nem valami pótlására, hanem önmagukért fogjuk szeretni és választani. Ekkor ismerhetjük meg igazán egy sport szépségeit és kerülhet egyensúlyba a lélek, test, szellem hármasa.

Kánn Krisztina

felhasznált irodalom: Megyeri Zsuzsa, pszichologia.hu